Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 192 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 181-192

Névmutató: Barabás István

1990. december 20.

December első napjaiban a milánói törvényszék Iosif Constantin Dragan Milánóban élő, román származású, lugosi születésű dúsgazdag üzletembert, publicistát, írót fasisztának, legionáriusnak és a Ceusescu-rezsim kollaboránsának nyilvánította. A milánói per anyagában szerepel egy fénykép: Lugoson, a választási gyűlésen, Iliescu elnök mellett látható Dragan. Dragan egyre-másra jelentette meg lapjait Romániában /Europa Nova, Mileniul III., Dacia Literara/. Dragan trösztjének egyik tagja Ion Coja, a Vatra Romaneasca első alelnöke. A Romania Mare rendszeresen magasztalja Dragant, aki létrehozta a Dragan Európai Alapítványt, a Dragan Kiadó ontja a dák-trák témájú könyveket. Dragan 1942-ben a román legionárius doktrínát magasztaló könyvet írt, a hetvenes-nyolcvanas években pedig rendszeresen tárgyalt Ceausescuval, aki fogadta őt /erről tanúskodnak a Scinteia régi számai/, könyvei jelentek meg /Noi Tracii, Prin Europa stb./ . Az egyik bukaresti Dragan-lap, a Natiunea bekapcsolódott a magyarellenes kampányba. A Natiunea 19. számában maga Dragan írt, kifejtve, hogy a kommunizmus romániai térhódítása a zsidók és az irredenta magyarok műve volt. Dragan így fejezte be cikkét: "Románok, őrizkedjetek az idegenektől, akiket hazátokba fogadtok." Nyugtalanító, hogy Adrian Paunescu lapja, a Totusi Iubirea közölte: megalakult a Liga Maresal Ion Antonescu, élén Dragan áll, az Antonescu Liga megyei fiókokat is alakít. Corneliu Vadim Tudor a Romania Mare 27-es számában fenyegető hangú levelet írt Iliescu elnöknek, kilátásba helyezve: ha a románok milliós fegyvert fognak a magyarok ellen "a nemzeti ügyért", akkor nem marad más megoldás, mint a katonai kormányzás. /Barabás István: A Dragan-ügy mint kórkép. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 20./

1992. január 7.

A népszámlálással kapcsolatban nyugtalanító, hogy Romania Libera 1991. nov. 26-i számában A hivatalos nacionalizmus szökőárja című tudósítása szerint a Vatra Romaneasca kolozsvári tanácskozásán a város polgármestere feladatként tűzte ki: a népszámlálást kizárólag románok végezzék. /Barabás István: Megszámlált magyarok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 7./ A népszámlás Romániában jan. 7-től 14-ig tart.

1992. január 8.

Egyre-másra jelennek meg Ion Antonescut dicsőítő könyvek, most a Vatra Romaneasca marosvásárhelyi könyvkiadója, a Tipomur szentelt egy tanulmánykötetet Antonescunak és azt a bukaresti tévéhíradó 1991. dec. 17-én melegen ajánlotta az olvasóknak. Az Antonescut magasztaló könyveket a román fasizmus utolsó élő ideológusa, Iosif Costantin Dragan tartja fent az Antonescu Marsall Alapítvánnyal, ő fizeti a szélsőséges lapokat /Natiunea, Romanul, Europa, Romania Mare, a nagyváradi Phoenix, a temesvári Renastarea Banateana/. - A tévé képernyőjén időnként megjelenik Adrian Motiu szenátor, aki az Erdélyt fenyegető magyar veszélyről beszél. /Barabás István: Kísértetek pedig vannak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./

1992. október 9.

A budapesti Erdélyi Magyarság folyóirattal rendkívül sokat foglalkoznak a román sajtóban, dühödten támadják cikkeit a román újságok, de a román politikusok is. Irányított kampányról van szó, ezt mutatja az azonos idézetek és kommentárok gyanús egybecsengése. Barabás István bemutatta, hogyan sorakoztak a román sajtóban a folyóiratot elítélő cikkek. Silviu Achim: Az Erdélyi Magyarság határozottan megy a maga útján /Adevarul, máj. 29./. Ebben a szerző elsősorban Jónás Endrének a dákoromán kontinuitás-elméletét cáfoló írása miatt háborodott fel. Ion D. Goia /Flacara, jún. 3./ vezércikkében azt állította, hogy a romániai magyar kisebbség örökös elégedetlensége az Erdélyi Magyarság manipulálásának következménye. Az akkor második legnagyobb példányszámú bukaresti napilap, a Tineretul Liber következett: jún. 5-i számában Ioan Lascu Magyarország meg akarja nyerni az első világháborút cikke szerint világszerte évi 1500 irredenta kiadvány jelenik meg Románia ellen. Írásában Jónás Endrének az Erdélyi Magyarság 9-es számában a dákoromán kontinuitás-elméletét cáfoló tanulmányát támadta /ugyanazokkal az idézetekkel, mint előbb az Adevarul/. Jún. 10-én újra az Adevarulban Silviu Achim az Erdélyi Magyarságból Habsburg Ottót idézte, aki egyetért Erdély föderalizálásával. A Romanul hetilap jún. 4-i számában két cikk is támadta a folyóiratot Petre Valeriu és Sorin Petrescu tollából. Jún. 15-én a Libertateaban Dorin Suciu budapesti tudósításából megtudhatjuk, milyen keserűséget okoznak neki olyan sovén, szélsőjobboldali irredenta-revizionista kiadványok, mint a Szent Korona, a "Hunya" és "Erdélyi Magyarország" /így!/. A Hunya Hunnia akar lenni. Jún. 15-én a Romanulban Doru Rotaru Zadar Miklós "határtalan arcátlanságát" leplezi le az Erdélyi Magyarság 10-es számából, ahol az inkriminált szerző abszurdnak minősíti a dákoromán kontinuitást. A Romania Mare szélsőséges hetilap jún. 26-i számában Armand Nicolau szintén kikelt a folyóirat egyik cikke ellen. Júliusban a Romanul 27-es számában Sorin Petrescu felhívta a figyelmet arra, hogy az Erdélyi Magyarság szerzői között sok romániai magyar szerző van. Adrian Paunescu hetilapjában /Totusi Iubiera, júl. 23./ Hajdu Győző, a lap munkatársa felhívta a figyelmet a készülő Erdélyi Világtalálkozó hallatlan veszélyére, Zolcsák Istvánnak, az Erdélyi Világszövetség brazíliai társelnökének nyilatkozatára, amelyet az Erdélyi Magyarság is közölt. Júl. 25-én a Romania Mare hetilapban Furo Iuliu Ioan a nyilvánvalóan románellenes Erdélyi Magyarság ellen emelt szót, a kiadvány "gazembersége és alattomossága minden mértéket meghalad, amikor a 10-es számban bizonyos Zadar Miklós tagadta a dák-római kontinuitás elméletet". Júl. 28-án a Romanulban Petre Valeriu "tiszta revizionizmusnak" könyvelte el az Erdélyi Magyarságot. A Totusi Iubiera (Bukarest) júl. 30-i számában Hajdu Győző Irredenta ugatás és böfögés címmel Beke Györgyöt támadta az Erdélyi Magyarságban napvilágot látott írása miatt, mert nem nevezte fasiszta tettnek a bécsi döntést, ugyancsak elmarasztalta Jónás Endrét, akinek szintén ebben a folyóiratban publikált cikke a népszámlálásról nem egyéb, mint "RMDSZ-ugatás". A Romanul aug. 3-i számában Sorin Petrescu kelt ki az Erdélyi Magyarság ellen, majd közölt egy magyarellenes kiáltványt. Raoul Sorban hetilapja, a Timpul aug. 4-i száma fenyegető szalagcímmel újraközölte az Erdélyi Magyarság júniusi különszámából Jónás Endre terjedelmes cikkét Romániáról, az utolsó gyarmati birodalomról. A Romania Mare aug. 21-i számában jelent meg Furo Iuliu Ioan cikke: szerinte az Erdélyi Magyarság júniusi különszámában gazemberek, haza- és nemzetárulók intéztek támadást Románia integritása ellen. Amennyiben a román kormány nem intézkedik, ő, mint magyar nemzetiségű román állampolgár a nemzetközi szervezetekhez fordul, hogy rámutasson, milyen alattomos terveket táplál Magyarország. Az aug. 17-i Romanulban két cikk is foglalkozott az Erdélyi Magyarsággal: Petre Valeriu szerint Kreczinger István főszerkesztő nyilatkozata /a békeszerződések alapján létrejött államok széthullásáról/ puskaporszagot áraszt, Sorin Petrescu pedig Pomogáts Béla tanulmányát irredentának minősítette. A Timpul aug. 25-i számában Adria Rizea főszerkesztő feltette a kérdést, ki fedezte az Erdélyi Magyarság különszámának költségeit. Ugyanebben a számban Horea Brestoiu megállapította: "A régi és mai hungarizmus, ez a hivatásos agresszor eszeveszett orkán dühével sújt le Románia. Úgy véli, elérkezett a hazánk elleni roham végső pillanata." Aug. 28-án a Romania Mare közölte, hogy más nemcsak Romániában, hanem Londonban is olvassák az Erdélyi Magyarságot, ugyanis "dr. Michel Titus" kirohant a budapesti folyóirat ellen. A durva, primitív fogalmazásból, abból, hogy ismét intézkedéseket sürget, feltételezhető, hogy a "londoni" szerző nem más, mint Furo Iuliu Ioan. /Barabás István: Az akció fedőneve: "ERDÉLYI MAGYARSÁG". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

1992. november 5.

Barabás István feltette a kérdést, miért fogadta teljes csendben a romániai magyar irodalomkritika Illyés Gyula 1977-78. évi naplójegyzeteinek megjelenését. E két év feljegyzései tartalmazzák az ellene indított bukaresti rágalomhadjárat történetét. 1977 karácsonyán jelent meg a Magyar Nemzetben Illyéstől a tiltakozó írás Válasz Herdernek és Adynak címmel. 1977-től kezdődően a Ceausescu-diktatúrában nem volt szabad leírni a költő nevét, kivételek csak a gyalázkodó pamfletek lehettek. A fordulat óta újra lehet írni Illyés Gyuláról, "de nem írunk." - állapította meg Barabás István. - Illyés naplójegyzeteiből kiderült, hogy az ő írásait is cenzúrázták, a Kádár János köréhez tartozó társaság /Rényi Péter, Ungvári Tamás, Pándi Pál/ pedig nacionalistának bélyegezte a költőt. Illyés Szellem és erőszak című tanulmánykötetét pedig betiltották. - Jelenleg már nem Rényi Péter és elvtársai támadják a költőt, hanem Beke Albert Van-e határ a diktatúra kiszolgálásában? címmel a Kapu folyóiratban /1991/7/ elítélte Illyés Gyula tevékenységét. Csoóri Sándor költő, a Magyarok Világszövetségének elnöke, jelenleg a legnagyobb tekintélynek örvendő írópolitikus minden kapcsolatot megszakított a Kapu folyóirattal az Illyés Gyulát elítélő írás miatt. Brády Zoltán, a Kapu főszerkesztője azzal védekezett /1992/5/, hogy később leközölte az ellenvéleményeket is. /Barabás István: Tollal a tűzvonalban. Illyés Gyula születésének 90. évfordulójára. = Orient Expressz (Bukarest), nov. 5./

1992. november 10.

Adrian Paunescu, Ceausescu hajdani udvari költője Totusi iubirea című lapjában a hírhedt Hajdu Győző újabb magyarellenes cikket írt, ezt vette át - magyar fordításban - a Romániai Magyar Szó. Hajdu Győző dühödten, minősítetlen hangon támadta a Romániai Magyar Szót és Barabás Istvánnak az Erdélyi Magyarság folyóiratot elítélő román lapokat felsoroló cikkét. Ez a cikk Hajdu szerint "cinizmussal teli irredenta magyar szemtelenséggel" állt elő. Szerinte le kellene fordítani a cikket románra, "hogy az egész ország megtudja, milyen aljassággal támadják hátba Romániát, miként veszélyeztetik az ország alapvető érdekeit egyes elszabadult vadállatok, a magyar irredenták és a velük szövetkezett szélsőséges elemek innen. Románia fővárosából". Hajdu nem késett a feljelentéssel: ilyen cikket közöltek, ezzel a "lehető legaljasabb rágalmakat szórja hazánkra, olyan megnyilvánulás" "amely ellen a hatóságok haladéktalanul kötelesek fellépni az alkotmány szellemében, a törvény szigorával." Ez a cikk "bűncselekmény. Hazaárulás bűne, amelyre nincs bocsánat, egyik láncszeme a Románia ellen szervezett akcióknak, amelyért a törvény előtt kell felelnie a lapnak és a cikk szerzőjének." "... meddig tűrik karba tett kézzel az illetékes román szervek, hogy Románia fővárosából, Bukarest szívéből terjesszék az egyetemes magyar irredentizmus budapesti feketemágia-laboratóriumában kotyvasztott mérget?" Így folytatja Hajdu Győző terjedelmes kirohanásban... /Hajdu Győző: A Romániai Magyar Szó foggal és körömmel védelmezi az egyetemes magyar irredentizmus lapját. Meddig élhetnek vissza a román nép türelmével a Romániában hepciáskodó irredenta magyarok? = Totusi Iubiera (Bukarest), átvette: Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./ Előzmény: Barabás István: Az akció fedőneve: Erdélyi Magyarság, Romániai Magyar Szó (Bukarest), ok. 9./

1993. január 30.

Adrian Paunescu lapjában, a Vremeában Hajdu Győző dühödt kirohanását olvashatjuk a tévé magyar adása ellen. Már a címe is jellemző: Aici emisiunea UDMR a Televiziuni Romane /Itt az Román Televízió RMDSZ-adása/. A magyar adás az RMDSZ kiszolgálója, így "felháborítóan szélsőséges". Példa erre az RMDSZ brassói kongresszusának minden szereplője, elsősorban Markó Béla, Tőkés László, Csoóri Sándor és Éva Mária Barki, akik az "ördögi magyar irredentizmus hirdetői". Hajdu Győző minden rossz kútfejének az adás főszerkesztőjét, Boros Zoltánt tartja. Hajdu Győző Ceausescu rendszerének gátlástalan kiszolgálója volt, feljelentéseiben, jelentéseiben támadta a magyar írókat, támadta a marosvásárhelyi magyar színház nacionalizmusát. 1989 decemberében Hajdu Győző elmenekült Marosvásárhelyről, hónapokig rejtőzködött, majd Adrian Paunescu védőszárnyai alatt visszatért. Azóta a szélsőséges román lapokban közlik a romániai magyar értelmiségiek elleni kirohanásait. /Vremea (Bukarest), jan. 27. - ismertette: Barabás István: A paranoia édes álma. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 30-31./

1993. november 12.

Romániában 1990 januárja óta csökken a tanulók létszáma. Az egyre nehezebb anyagi helyzetben nagyon sok szülő nem tudja vállalni gyermeke továbbtanulási költségeit. Idén szeptemberben Bukarestben az egyetemisták tüntettek a szociális problémáik miatt. A lélezsám csökkenése, a kivándorlás érzékenyen érinti a magyar nyelvű oktatást. Brassóban az Áprily Lajos Középiskola IX. osztályaiba a 180 helyre 135 tanuló iratkozott be. Gondok jelentkeztek Temesváron is. /Barabás István: A pénz ördöge iskolába jár. = A Hét (Bukarest), nov. 12./

1993. december 3.

Régen megfogalmazott igény, hogy össze kell hangolni az oktatással foglalkozó tanügyi jellegű intézmények, szervezetek, alapítványok munkáját. Sok oktatási tárgyú alapítvány és társaság van, ezek képviselői fognak összejönni Csíkszeredán, dec. 11-12-én. Elég megemlíteni a Bolyai Társaságot, a Talentum Alapítványt, a pedagógusok munkáját segítő Collegium Transsylvanicumot, a szórványmagyarok gyermekeinek oktatását segítő három alapítványt /Beder Tibor, Vetési László lelkész és Bodó Barna vezetésével/, a Civitas Alapítványt, a Miskolczy Dezső Alapítványt. Régebben megszületett az elhatározás a hiányszakmák magyar főiskolai hálózatának kiépítésére, mégpedig Székelyföldön, mert itt vannak megfelelő feltételek, a helyi önkormányzatok itt segítenek, Fontos volt az okt. 8-i csíkszeredai munkamegbeszélés, melyet a Pro Agricultura Hungariae és a Pro Agricultura Hargitae alapítványok kezdeményeztek, témája a magyarországi egyetemek és főiskolák keretében folyó távoktatás, mellyel agrárszakembereket és általános iskolai pedagógusokat képeznek Erdély számára. /Barabás István: Az iskola kérdései. = A Hét (Bukarest), dec. 3./

1994. január 21.

1993 januárjában jegyezték be jogi személyként a Vetési László református lelkész vezetésével működő Diaszpóra Alapítványt Kolozsváron. Először módszeres információgyűjtésbe kezdtek a szórványban élő nagycsaládosokra, egyéb rászorulókra vonatkozóan. Több alkalommal felkeresték a rászorulókat élelemmel, ruhával, gyógyszerrel. Részt vesznek az oktatási tanácsban. Tavaly létrehozták a szórványban működő alapítványok és egyesületek együttműködési tanácsát. Évente díjakat osztanak a szórványban legeredményesebben működők részére. A Diaszpóra Alapítvány református bejegyzésű, de munkája ökumenikus jellegű, a szórványban mindenki vallását segítik. Az alapítvány munkájának fontos területe a falumisszió. Tavaly evangelizációs táborokat szerveztek a szórványvidék 1300 gyermeke számára. A marosvásárhelyi Talentum Alapítvánnyal együtt hangsúlyt helyeznek a tehetséges gyermekek felkutatására. Ideiglenesen elakadt a Vetési László által szerkesztett Felebarát /gyülekezeti lap a szórványban élő magyar református családok számára/ folyóirat megjelenése. Terveik között szerepel a szórványmagyarság információs adatbázisának megteremtése, /Barabás István: A reménység emberei. = A Hét (Bukarest), jan. 21./

1994. január 21.

1994. szeptember 23.

Évről évre csökken a magyarul tanulók és növekszik a román nyelven tanuló magyar gyermekek száma. Közben egyre több szervezet foglalkozik az anyanyelvi oktatással, írja Barabás István: a szakminisztérium, a tanfelügyelőségek, az RMDSZ oktatás- és ifjúságügyi főosztálya, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a parlamenti tanügyi bizottság RMDSZ-képviselői, illetve szenátorai, a Bolyai Társaság, a történelmi egyházak tanácsai, a számtalan alapítvány és 1993. dec. 12-én megalakult az Oktatási Tanács, amely eddig nem adott életjelet magáról, tavasszal pedig megalakult az RMDSZ Egyezető Tanácsának oktatási szakbizottsága. Ez utóbbi szept. 2-i tanácskozásán megállapították, hogy szükséges a magyar oktatási hálózat sokrétű felmérése. Ilyen felmérést már többen elvégeztek, például az RMDSZ oktatási és ifjúságügyi főosztálya által elkészült memorandum a magyar oktatás helyzetéről. Ezt az összeállítást az RMDSZ januárban elküldte az Európa Tanácsnak, Strasbourgba. Ezenkívül a Romániai Magyar Szó évente közli a felmérést az előző tanévről. Szomorú, állapítja meg Barabás István, hogy ezek a jelzések megjelennek a csökkenésről, de nem méltatják figyelemre. /A Hét (Bukarest), szept. 23./

1995. március 15.

Cs. Gyimesi Éva, az RMDSZ Oktatási Főosztályának vezetője kijelentette: "Az eltelt öt év alatt jelentősen megnőtt a magyarul tanulók létszáma minden szinten, ha nem is a kívánt mértékben." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./ Valójában az elmúlt években állandóan csökkent a magyarul tanulók száma, a következő ütemben /óvodától a XII. osztályig/: 1991-92: 222 826 tanuló, 1992-93: 216 919, 1993-94: 211 317 tanuló. Ennek egyik magyarázata a román nyelven tanuló magyar diákok magas száma, az 1992-93-as tanévben 57 080, egy év múlva már 64 648 volt. Az RMDSZ felkérésére Nagy F. István és Balla Júlia nagyváradi tanárok 1994-ben alapos oktatás-stratégiai tanulmányt készítettek, ennek egyes fejezetei megjelentek az A Hétben. Riasztó híreket közölnek a lapok. Maros megyében 1994-ben 430-cal kevesebb gyermek kezdte meg az I. elemit. /Népújság (Marosvásárhely), 1994. szept. 16./ Felőrön, Beszterce-Naszód megye legnagyobb magyar többségű településén 1994-ben három gyermek végezte a magyar IV. osztályt, a közeli Bacán és Rettegen egy sem. /Szabadság (Kolozsvár), 1994. okt. 6./Temes megye magyar gyermekeinek mindössze 30 százaléka tanul anyanyelvén. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1994. nov. 23./ Kőhalomban 1990-ben magyar líceum indult, de 1994 őszén létszámhiány miatt már nincs IX. osztálya, /Brassói Lapok, 1994. dec. 9./ Lugos 476 magyar gyermekéből 93 tanul anyanyelvén. /Heti Új Szó (Temesvár), 1995. jan. 27./ /Barabás István: Növekszik, mint a prés alatt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./

1996. február 28.

Szőcs Istvánt /sz. Marosvásárhely, 1928/ kevesen szeretik, de mindenki olvassa, írja róla Barabás István a vele készített interjúban. Szőcs István Kolozsváron él, sokáig volt az Utunk irodalmi hetilap, majd huszonegy évig volt az Előre munkatársa. Három regénye jelent meg és a főműve, a Selyemsárhajó /1979/, ebben kimondta, hogy a magyar népköltészet gyökerei az őskori-ókori Európa és Közel-Kelet kultúrájából táplálkoznak. 1954 óta közöl színibírálatot, irodalomkritikát, közéleti cikkeket és vitaírásokat. Az 1989-es fordulat után a kolozsvári Helikonban közölte tanulmányait. Visszhangja nincs nagyon írásainak, egyszer vitatták magyarországi napilapban azt az állítását, hogy Dózsa György nem pozitív hőse a magyar irodalomnak. Ezek nem történészi szakkérdések, "hiszen az egész nemzeti közgondolkozást meghatározzák" - vallja. "Kialakult egy szenvedélyes történelmi mazochizmus: csak a gyászos eseményeket tartják számon." "Pedig a nemzeti kisebbrendűségi érzés sem jobb, mint a nemzeti önérzettúltengés: mindkettőre jellemző a valóságérzék hiánya..." "Feladatomnak, sőt hivatásomnak érzem, hogy beszéljek arról, amiről hallgatni nem volna szabad." Az elmúlt hat év romániai magyar irodalmáról az a véleménye, hogy kevés, mennyiségileg is kevés, csak versből "terem teméntelenül sok. Irodalmi életünk nagyobbrészt mintha átalakult volna költészeti önképzőkörré. Kevés a regény, a novella, a dráma. S ha van is valamennyi, például dráma, a magyar színházak nagy része nem veszi őket tudomásul." Régen Kolozsváron minden keresztülment. "Ma az irodalom helyzete áttekinthetetlen: legalább négy olyan vidéki központ is kialakult - például Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Marosvásárhely, Nagyvárad -, amelyek mozgékonyabbak s talán termékenyebbek is mint Kolozsvár. Csakhogy önzőbbek is: csak magukat veszik tudomásul..." Sokkal többet tehetett volna a Romániai Magyar Szó egy országos magyar közvélemény kialakításáért, de ez nem sikerült, mint ahogy más lapoknak sem. - A kitelepedettek közül csak Páskándi Géza és Bodor Ádám őrizte meg írói súlyát, rangját. A többiek lesüllyedtek a jelentéktelenségbe. - Szőcs István szeretné megírni a Selyemsárhajó folytatását, a magyar nyelv és művelődés őseurópai gyökereiről. Szeretne meggyőzni, "akit lehet, hogy nekünk nem csak Mohács kell!" /Orient Expressz (Bukarest), febr. 28./

1996. július 12.

A római katolikus egyház Caritas szeretetszolgálata az egész világot átfogja, az igehirdetés és a szentség-kiszolgáltatás mellett ezt tekinti harmadik hivatásának. 1995 májusától a romániai Caritas hivatalosan is tagja a nemzetközi szervezetnek. Az eltelt egy esztendő tapasztalatairól beszélt Szász János, a gyulafehérvári főegyházmegye Caritas szolgálatának igazgatója. A szeretetszolgálat nem korlátozódik az adományok gyűjtésére és szétosztására, ezt mutatják legújabb eredményeik és terveik. Idén szeptemberben nyitja meg kapuit a Csíksomlyói Tanulmányi Központ, amely 120 árva gyermeknek nyújt szállást és képzést. Ugyancsak szeptemberben avatják Gyergyószentmiklóson a 140 személyes Szent Erzsébet Öregotthont, ezzel egyidőben kezdi meg működését Csíkzsögödön az üdültető központ, árva gyermekek részére. Parajdon az óvodás asztmás gyermekek szanatóriuma épül, a sóbánya terápiás lehetőségeit fogják gyümölcsöztetni. Nagyobb igényű vállalkozás Székelyudvarhelyen a Szent Lukács Egészségügyi Központ orvosi rendelőkkel és gyógyszerlerakattal, mely majd ellátja a Caritas többi városi szervezetét, közben készül Kézdiszentléleken az öregek otthona. A Caritas minden plébánián kialakítja a kis közösséget, amely segít a szeretetszolgálatban. A külföldi források fokozatos kiapadásával a Caritas igyekszik a maga lábán megállni, ebből a célból saját gazdasági egységeket hoz létre. A Caritas tevékenységét ismertető Barabás István Gyergyószentmiklóson nézett körül. A városban Hajdó István főesperes bemutatta a plébánia készülő művelődési központját /előadóterem színpaddal, étkezde, könyvtár, stb./ A központ egyik elkészült szárnyában működik a Caritas mezőgazdasági részlege, Barth Ottó vezetésével. Az előzmény az Agro-Caritas Transsylvania Alapítvány, amelyet Bálint Lajos érsek alapított 1993-ban. Az alapítvány egyesült a Caritas szeretetszolgálattal. Barth Ottó elmondta: "Egyházunk felismerte a gazdák nehéz és válságos helyzetét", az 1989 után visszajuttatott földön nem boldogultak gépek nélkül. Gépköröket szerveztek, a gazdákat német nyelvtanfolyamon vettek részt, majd Svájcban, Németországba mentek négy hónapos, fél éves gyakorlatra. Hazatérésük után mintagazdaságot létesítettek. Német segélyszervezetek eddig 1200 gépet juttattak el Gyergyószentmiklósra, köztük 18 kombájnt, hat traktort. Szeretnének hitelszövetkezetet létrehozni a falusi gazdák számára. /A Hét (Bukarest), júl. 12./

1996. október 4.

Egyre több magyar gyermek jár román iskolába: amíg az 1992/93-as tanévben 57 ezer magyar gyermek járt román osztályokba, egy esztendő múlva a számuk már 64 648 volt. Különösen nehéz a szórvány helyzete. A Balázsfalvához tartozó Tür faluban 25 magyar gyermekből mindössze négye járnak anyanyelvű iskolába. Barabás István felteszi a kérdést, mit tesz a Szórványtanács? Mit tesz a Diaszpóra, a Bartók Béla, a Julianus, a Domokos Pál Péter Alapítvány és a sok egyéb alapítvány, amely a szórványmagyarság megmaradásáért harcol? Barabás szerint a válasz: tanácskoznak, konferenciákat, szimpóziumokat szerveznek, tudományosan fölmérik a szórvány helyzetét, és minden marad úgy, ahogy volt. A cikkíró felidéz néhány tanácskozást. 1994. jan. 22-23-án Nagyenyeden az RMDSZ Oktatásügyi Főosztálya megbeszélésének egyik napirendi pontja volt: "konkrét tervek kidolgozása a szórványkérdés megoldására". 1994 novemberében tisztújító közgyűlést tartott a Temes megyei RMDSZ. Oktatási bizottsága közölte: a megye magyar gyermekeinek csak 30 %-a tanul anyanyelvén, a 40 óvónőből 27 képesítetlen. A szórványtanács 1995. febr. 10-én rendezett tanácskozást Nagyenyeden, ahol Vetési László ismertette - ugyanúgy, mint egy évvel azelőtt - a szórványok helyzetét. Csávossy György A magyarságtudat a szórványban című előadásában kifejtette: "Ölbetett kezekkel a pusztulás vár ránk." Ekkor született meg az elhatározás a szórványtanács felállításáról, amely feltérképezi a tennivalókat. 1995. márc. 2-án Szórványgondok címmel nyilatkozatot közöltek a Romániai Magyar Szóban: "Erdély nagy részében kiszorulóban van a magyar nyelv", "csángósodásunk megállítása egyike legsürgősebb feladatainknak". "Egy olyan koordináló szervre is nagy szükség van, amely képes összehangolni az önkéntes, apostoli munkát a tudatos lélekmentéssel...". 1995. ápr. 1-jén újabb fórum volt, a Temes megyei RMDSZ tanácskozást szervezett Anyanyelvű oktatás a szórványban címmel. Közben tovább csökkent a magyar iskolát választó magyar tanulók száma. Alig egy héttel Temesvár után Kolozsváron összegyűltek a szórványszakértők, Bodó Barna ismertette a célkitűzéseket, Vetési László a szórványsorsról tartott előadást. 1995. aug. 29-én újra összeült a Szórványtanács. 1996. márc. 22-én Illyefalván, egy hét múlva Segesváron tanácskoztak. A tanácskozásokon ugyanazt állapítják meg, mint amit a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége minden évi konferenciáján bejelent, és amit az 1994-ben összeállított /és azóta végleg elfektetett/ A megmaradás esélye című helyzetfelmérés /Nagy F. István és Balla Júlia munkája/ kimondott: "A teljes felszámolás veszélye fenyegeti a szórványmagyarság magyar iskolahálózatát" és ezt számadatokkal igazolta. /Barabás István: "A cselekvés órája" egyre késik. A szórványmagyarság iskoláiban. = A Hét (Bukarest), okt. 4./

1996. október 18.

Murvai László oktatásügyi minisztériumi főosztályvezető tanulmánykötete /Fekete fehér könyv, Stúdium Kiadó, Kolozsvár, 1996/ mindössze 500 példányban jelent meg. A könyv két részből áll, bemutatja a román oktatási törvénykezést 1864-től napjainkig. A könyvből kiderül, hogy Ceausescu 1978-as oktatási törvénye a kisebbségek szempontjából demokratikusabb volt, mint a jelenlegi, mert lehetővé tette a szaktárgyak anyanyelven való tanítását és a magyar nyelvű felvételi vizsgát. A szerző ismerteti a Kárpát-medencei magyarság II. Közoktatási Fórumát /Nyírbátor, 1993. október/. A második részben statisztikai adatok találhatók a magyarul tanulókról, akiknek száma évről-évre csökken. A romániai összes iskolásoknak csak 4,9 %-a tanul magyarul, amikor a magyar lakosság aránya Romániában 7,1 %, olvasható Barabás István könyvismertetőjében. /A Hét (Bukarest), okt. 18./

1997. március 12.

A bukaresti reformátusok Koós Ferenc Köre hét éve alakult Z. Albu Zoltán lelkész kezdeményezésére, aki azóta is vezetője, lelke a tekintélyes értelmiségi műhelynek. A minden hónap első péntekjén összegyűlő tagság vallástól függetlenül mindenkit szeretettel fogad. Legutóbb Barabás Istvánt, az A Hét munkatársát hívták meg. Barabás István a gazdag hagyományú történelemhamisításról beszélt, a mai s ható sovén uszításról. Minderre a magyar értelmiség a "kölcsönös megismerés" utópiájával válaszolt. 1989 óta nem telik el nap, hogy a román sajtóban ne jelenne meg magyargyalázó eszmefuttatás, miközben a romániai magyar médiában egyetlen mondat sem hangzott el, amely sértené a román nemzeti önérzetet. Barabás István követendő példának említette a Hargita Népét: rendszeresen közöl helytörténeti ismereteket, bemutatja a tájak nagy szülötteit. Különösen fontos a Hargita Népének az a kezdeményezése, hogy összegyűjtötte a hadifoglyok emlékezéseit, újabban a kulákokat szólaltatja meg. /Balogh Lenke: Megdicsértek Bukarestben. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 13./

1997. november 7.

Újból kezdenek nyilatkozni az akkori résztvevők az 1989 decemberi eseményekről. Ion Caramitru művelődési miniszter elmondta: az 1990. március 19-e napokban telefonhívásokat kapott Marosvásárhelyről: kérték, hogy intézkedjenek, mert a helyzet súlyossá válhat. Caramitru naponta ment Iliescu elnökhöz, kérve, menjen Marosvásárhelyre, "de később megértettem, hogy nem kellett elmennie, nehogy meghiúsítsa az előre kidolgozott forgatókönyvet." /Barabás István: Múlandó dicsőség. = Brassói Lapok, nov. 7./

1998. március 19.

Bíró István, a Teleki Oktatási Központ /Szováta/, a TOK igazgatója, aki egyben a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége /RMPSZ/ főtitkára bemutatta az intézményt. Három évvel ezelőtt vette meg az RMPSZ a szovátai épületet, melyet azóta folyamatosan bővítettek. Jelenleg 80 férőhelyes konferenciaterem, 40 férőhelyes tanácsterem, 50 személyes étterem van benne konyhával, emellett 80 személyt tudnak ellátni szállodai körülmények között. Sok vállalat támogatásának eredménye, hogy most a TOK a romániai magyar pedagógustársadalom dokumentációs és továbbképző intézménye, a békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Pedagógiai Főiskola kihelyezett tagozatának székhelye, pedagógusok pihenőhelye, ifjúsági, tanulmányi és üdülőtábor, művelődési központ. Itt működik az ország legjobban felszerelt magyar pedagógiai könyvtára is. 1996. december 14-én avatták fel abból az alkalomból, hogy Péterfy Emília marosvásárhelyi tanítónő és tankönyvíró a TOK-nak ajándékozta csaknem ezer kötetes gyűjteményét. A könyvtár az ő nevét viseli. A könyvtár mai állománya meghaladja a hétezer kötetet, ezek zömében kézikönyvek, a Pro Hungaris Értékközvetítő Alapítvány és a békéscsabai főiskola adományai. A PHARE program négyezer ECU-jével sikerült kiépíteni a könyvtár számítógépes adatbázisát. Elkészítették a témakörök katalógusait és azt elküldik az összes magyar oktatási és művelődési intézménynek, hogy postai úton kölcsönözzenek szakkönyveket. Ebben az évben, januárban beindította a TOK az Oktatási Hírek című havi közlönyt Sebe Gyöngyvér, Márton Zoltán és Bíró István szerkesztésében. A lapot elküldik az érdeklődőknek. A Bolyai Nyári Akadémia hét tanfolyamát szintén Szovátán tartják, a TOK rendezésében. A TOK helyet ad tantárgyversenyeknek, itt zajlanak le az Erdélyi Múzeum Egyesület Fizikus Napok rendezvényei, a csángó felkészítők, vitafórumokat szerveznek a magyar történelem oktatásáról, egybehangolják a szórványiskolák könyvsegélyezését. /Így él a Teleki Oktatási Központ. Bíró István válaszol Barabás István kérdéseire. = A Hét (Bukarest), márc. 19./

lapozás: 1-30 | 31-60 ... 181-192